Anyagcsere lassulás – Az anyagcsere felnőttkorban nem lassul le, ahogy azt általában hiszik, állapította meg egy tanulmány.
Plusz kilók
A kor előrehaladtával lelassuló anyagcserére fogod a plusz kilókat? Ne olyan gyorsan!
Egy új nemzetközi tanulmány megcáfolja azt a közhiedelmet, miszerint felnőttkorunkban az anyagcserénk elkerülhetetlenül lecsökken. Legalábbis a 60-as éveinkig nem.
A kutatók megállapították, hogy az anyagcsere 1 éves kor körül tetőzik, amikor a csecsemők 50 százalékkal gyorsabban égetik el a kalóriákat, mint a felnőttek. Ez fokozatosan, évente nagyjából 3 százalékkal csökken, egészen 20 éves korukig. Onnantól kezdve az anyagcsere 60 éves korig tart, amikor is lassan ismét csökkenni kezd. Ekkortól az anyagcsere lassulás mértéke évente kevesebb mint 1 százalék – derül ki a Science című folyóiratban nemrég közzétett eredményekből.
Az életkornak az anyagcserére gyakorolt konkrét hatásának kiszűrése érdekében a kutatók olyan tényezőket igazítottak ki, mint a testméret. A nagyobb testek összességében több kalóriát égetnek el, mint a kisebbek. Továbbá a zsírmentes izomtömeg hatását – az izmok több kalóriát égetnek el, mint a zsír.
“Az anyagcsereráta valóban stabil az egész felnőtt élet során, 20 és 60 éves kor között” – mondta a tanulmány szerzője, Herman Pontzer. Ponzter a Duke Egyetem evolúciós antropológia docense és a “Burn” című, az anyagcseréről szóló új könyv szerzője. “A menopauzának nincs olyan hatása, amit például észrevehetnénk. És tudja, az emberek azt mondják: ‘Nos, amikor elértem a 30 éves kort, az anyagcserém szétesett’. Valójában erre semmilyen bizonyítékot nem látunk”.
Anyagcsere lassulás – tanulmány
Pontzer és munkatársai a világ 29 országából származó, több mint 6400, 8 naptól 95 éves korú ember adatbázisát tanulmányozták. Ezen tesztalanyok “kétszeresen címkézett víz” teszteken vettek részt. Ezzel a módszerrel az egyének olyan vizet isznak, amelyben a hidrogén és az oxigén egy részét ezen elemek izotópjaival helyettesítették, amelyek a vizeletmintákban nyomon követhetők.
“Azzal, hogy kiszámoljuk, mennyi hidrogént és mennyi oxigént veszítünk naponta, ki tudjuk számolni, mennyi szén-dioxidot termel a szervezetünk naponta” – magyarázta Pontzer. “És ez egy nagyon pontos mérése annak, hogy mennyi kalóriát égetsz el naponta, mert nem tudsz kalóriát égetni szén-dioxid előállítása nélkül.”
A kutatók elemezték az átlagos napi teljes energiafelhasználást. Ez magában foglalja azokat a kalóriákat, amelyeket a légzéstől kezdve az étel megemésztésén át a gondolkodásig és a testünk mozgatásáig mindenféle tevékenységünk során elégetünk.
“Semmi sem olyan alapvető és egyértelmű, mint az, hogy a testünk hogyan éget energiát, mert ez jelenti azt, hogy az összes sejtünk egész nap különböző feladatokat lát el, nem volt jó elképzelésünk arról, hogy ez hogyan változik az élet során.” – mondta Pontzer. “Nagyon nagy adathalmazokra van szükség ahhoz, hogy erre a kérdésre választ tudjunk adni. És ez volt az első alkalom, amikor lehetőségünk volt erre egy igazán nagy adatsorral. Ez az adatsor lehetővé tette számunkra, hogy szétválasszuk a testméret, az életkor, a nem és mindezek hatásait az energiaköltségekre a nap folyamán.”.
Anyagcsereráta
Vegyük például azt a megállapítást, hogy az idősebbeknél csökken az anyagcsereráta, ami talán várható volt.
“Az emberek azt gondolták: “Nos, talán azért, mert kevésbé aktívak, vagy talán azért, mert az emberek hajlamosak izomtömeget veszíteni, ahogy a 60-as, 70-es éveikbe érnek és idősebbek lesznek”” – mondta. “De mindezeket a dolgokat korrigálni tudjuk. Azt tudjuk mondani, hogy ‘Nem, nem, nem, nem, ez többről szól’. Valójában arról, hogy a sejtjeink megváltoznak”.
Az eredmények nem mutatták ki, hogy az anyagcsere-ráta a tinédzserkorban vagy a terhesség alatt megugrott volna. Általában azt gondoljuk, hogy a testméret és a testösszetétel figyelembevétele után a férfiak és a nők között specifikus különbségek vannak. Azaz, ilyenforma anyagcsere lassulás, illetve fokozódás nem volt kimutatható.
Milyen tényezők okozzák a súlygyarapodást?
Colleen Tewksbury regisztrált dietetikus, a Pennsylvaniai Egyetem vezető kutatója és a Táplálkozási és Dietetikai Akadémia szóvivője szerint az új tanulmány meglepő.
“A történelmi konvenció valójában az volt, hogy a különböző életciklusbeli változásokkal – a pubertás, a terhesség, a menopauza – azt gondoltuk, hogy az anyagcserében valamilyen változás következik be. Ez hatással van a táplálkozási állapotra és arra, hogy hogyan közelítjük meg a dolgokat táplálkozási szempontból” – mondta. “Ez a magas szintű, alapos értékelés nem ezt mutatja”.
Nem arról van szó, hogy a súlygyarapodás azért következik be, mert már nem “égetjük el ugyanazt a kalóriát”.
De ha a változó metabolizmus (anyagcsere lassulás vagy fokozódás) nem játszik szerepet a súlygyarapodásban a felnőttkor bizonyos pontjain, akkor más tényezők is hozzájárulhatnak, mondta.
“Rengeteg dolog befolyásolja a testsúlyállapotot és valakinek a táplálkozási állapotát is” – mondta Tewksbury. “Ez nem olyan egyszerű, mint egyetlen élelmiszer vagy egyetlen életmódváltás vagy biológiai szempontból történő változás. Sokkal valószínűbb, hogy egy sokkal összetettebb, sok különböző változásból álló, egyszerre működő hálózatról van szó.. Tehát ez lehet az élelmiszer-bevitel megváltoztatása. Ez lehet az aktivitási szintek változása. Ez lehet az, hogy hol élnek, mihez férnek hozzá, milyen alvásbeli változások vannak.”
Megvilágító erejű tanulmány
Steven Malin, a kineziológia és az egészségtan docense, a Rutgers Alkalmazott Anyagcsere és Fiziológia Laboratóriumának igazgatója a tanulmány eredményeit” megvilágító erejűnek nevezte. Egy olyan dologgal kapcsolatban, amelyről azt hittük, hogy sokat tudunk, és rájöttünk, hogy van még mit felfedezni”.
Malin szerint az eredmények például ellentmondanak annak a vélekedésnek, hogy a felnőttek anyagcseréje a 20-as éveikből a 30-as éveikbe lépve csökken, és hogy ez hozzájárulhat az elhízási járványhoz.
“Nem arról van szó, hogy a súlygyarapodás azért következik be, mert már nem “égetjük el ugyanazt a kalóriát” – mondta.
Pontzer szerint a korai életszakaszra vonatkozó eredmények rávilágítanak annak kritikus fontosságára, hogy a csecsemőtáplálás megfeleljen a növekvő csecsemők növekvő energiaigényének.
Ezen túlmenően, mondta, a tanulmány eredményei hatással lehetnek arra, hogy mennyi gyógyszerre van szükségük az embereknek különböző életkorokban. Amikor is a gyógyszerekkel kapcsolatos anyagcserénk eltérő lehet.
Az új tanulmányhoz fűzött kommentárban Timothy Rhoads és Rozalyn Anderson, akik a Wisconsini Egyetem geriátriáján dolgoznak. Elmondták, hogy az eredményeknek az életkorral összefüggő betegségek tanulmányozására is lehetnek következményei.
“A 60 éves kortól bekövetkező csökkenés feltehetően a szövetspecifikus anyagcsere, a fenntartásra fordított energia változását tükrözi” – írták. “Nem lehet véletlen, hogy a nem fertőző betegségek és rendellenességek előfordulásának növekedése ugyanebben az időszakban kezdődik”.
