Kötvény – minden, amit a kötvénypiacról tudni akarsz

Kötvény – minden, amit a kötvénypiacról tudni akarsz
explain.hu
explain.hu

Kategória:Pénz

Kötvény – A kötvénypiac messze a világ legnagyobb értékpapírpiaca, amely gyakorlatilag korlátlan befektetési lehetőséget biztosít a befektetőknek. Sok befektető ismeri a piac egyes aspektusait, de az új termékek számának növekedésével még egy kötvényszakértőnek is nehéz lépést tartani.

Kötvények

A kötvények, amelyeket egykor a tőke megőrzése mellett kamatbevételre szolgáló eszköznek tekintettek, mára 100 billió dolláros globális piaccá fejlődtek. Ez számos potenciális előnyt kínálhat a befektetési portfóliók számára, beleértve a vonzó hozamokat is. Mielőtt nekifognánk ennek a hatalmas és változatos piacnak, fontos, hogy megértsük az alapokat.
Mi az a kötvény, és hogyan segíthetnek a kötvények a befektetési célok elérésében?

Mitől lesz egy kötvény kötvény?

A kötvény olyan kölcsön, amelyet a kötvényvásárló, azaz a kötvénytulajdonos nyújt a kötvénykibocsátónak. Kormányok, vállalatok és önkormányzatok bocsátanak ki kötvényeket, amikor tőkére van szükségük. Az a befektető, aki államkötvényt vásárol, pénzt kölcsönöz a kötvény kibocsátójának. Ha egy befektető vállalati kötvényt vásárol, akkor a befektető a vállalatnak ad kölcsönt. A kölcsönhöz hasonlóan a kötvény is rendszeresen kamatot fizet, és a tőkét egy meghatározott időpontban, az úgynevezett lejáratkor fizeti vissza.

Tegyük fel, hogy egy vállalat 100 millió forintért új gyártóüzemet akar építeni, és úgy dönt, hogy kötvénykibocsátással oldja meg az üzem kifizetését. A vállalat úgy dönthet, hogy 100 000 kötvényt ad el a befektetőknek egyenként 1000 forintért. Ebben az esetben minden egyes kötvény “névértéke” 1000 forint. A vállalat – amelyet most kötvénykibocsátónak nevezünk – meghatároz egy éves kamatlábat, az úgynevezett kamatszelvényt, és egy időkeretet, amelyen belül a tőkét, azaz az 100 millió forintot vissza kell fizetnie.

Kamatszelvény

A kamatszelvény meghatározásához a kibocsátó figyelembe veszi az aktuális kamatkörnyezetet, hogy a kamatszelvény versenyképes legyen a hasonló kötvények kamatával és vonzó a befektetők számára. A kibocsátó dönthet úgy, hogy ötéves lejáratú kötvényeket értékesít 5%-os éves kamatszelvénnyel. Az öt év végén a kötvény lejár, és a vállalat minden egyes kötvénytulajdonosnak visszafizeti az 1000 forintos névértéket.

Futamidő

Az, hogy mennyi idő alatt fut ki egy kötvény, fontos szerepet játszhat a kockázat mértékében, valamint a befektető által elvárható potenciális hozamban. Az öt év alatt visszafizetett 100 millió forintos kötvényt jellemzően kevésbé kockázatosnak tekintik, mint ugyanezt a 30 év alatt visszafizetett kötvényt.

Miért? Mivel sokkal több tényező lehet negatív hatással a kibocsátó azon képességére, hogy a kötvénytulajdonosoknak 30 év alatt fizessen, mint 5 év alatt. A hosszabb lejáratú kötvényeknél felmerülő többletkockázat közvetlen kapcsolatban áll a kibocsátó által a kötvény után fizetendő kamatlábbal, vagy kuponnal. Más szóval, a kibocsátó magasabb kamatot fizet a hosszú lejáratú kötvényekért. A befektető ezért potenciálisan nagyobb hozamot érhet el a hosszabb lejáratú kötvényeken, de e hozamért cserébe a befektető további kockázatot vállal.

Kockázat

Minden kötvény magában hordoz némi kockázatot abban a tekintetben is, hogy a kibocsátó “nem teljesít”, vagyis nem fizeti vissza teljes mértékben a kölcsönt. Független hitelminősítő szolgálatok értékelik a kötvénykibocsátók nemteljesítési kockázatát vagy hitelkockázatát, és hitelminősítéseket tesznek közzé, amelyek nemcsak a befektetők számára nyújtanak segítséget a kockázat értékeléséhez, hanem az egyes kötvények kamatlábainak meghatározásához is. A magas hitelminősítéssel rendelkező kibocsátó alacsonyabb kamatot fizet, mint az alacsony hitelminősítésű. Az alacsony hitelminősítésű kötvényeket vásárló befektetők potenciálisan magasabb hozamot érhetnek el, de viselniük kell a kötvénykibocsátó nemteljesítésének további kockázatát.

kötvénypiac
kötvény

Mi határozza meg egy kötvény árfolyamát a nyílt piacon?

A kötvényeket a kibocsátásuk után a “másodlagos piacon” lehet vásárolni és eladni. Míg egyes kötvényekkel nyilvánosan, tőzsdéken keresztül kereskednek, a legtöbb kötvénnyel tőzsdén kívül kereskednek az ügyfeleik vagy saját nevükben eljáró nagy bróker-kereskedők.

A kötvények árfolyama és hozama határozza meg értéküket a másodlagos piacon. Természetesen egy kötvénynek rendelkeznie kell egy árfolyammal, amelyen megvásárolható és eladható (lásd alább a “Kötvénypiaci árak megértése” című részt). A kötvény hozama pedig az a tényleges éves hozam, amelyre a befektető számíthat, ha a kötvényt a lejáratig tartja. A hozam tehát a kötvény vételi árán, valamint a kamatszelvényen alapul.

Egy kötvény árfolyama mindig a hozamával ellentétes irányban mozog, ahogyan azt korábban bemutattuk. A kötvénypiac e kritikus jellemzőjének megértéséhez kulcsfontosságú annak felismerése, hogy a kötvény árfolyama tükrözi a kötvény által a rendszeres kamatszelvény-kifizetések révén biztosított jövedelem értékét. Amikor az uralkodó kamatlábak – nevezetesen az államkötvények kamatlábai – csökkennek, a régebbi típusú kötvények mindenféleképpen értékesebbé válnak, mivel magasabb kamatkörnyezetben adták el őket, és ezért magasabb a kamatszelvényük. A régebbi kötvényeket birtokló befektetők “prémiumot” számíthatnak fel a másodlagos piacon történő eladásukért. Másrészt, ha a kamatlábak emelkednek, a régebbi kötvények kevésbé értékessé válhatnak, mivel a kamatszelvényük viszonylag alacsony. Ezért a régebbi kötvényekkel “diszkont áron” kereskednek.

A kötvénypiaci árak megértése

A piacon a kötvények árfolyamát a kötvény névértékének százalékában jegyzik. A kötvényárak megértésének legegyszerűbb módja, ha a piacon jegyzett árhoz hozzáadunk egy nullát. Ha például egy kötvényt 99-en jegyeznek a piacon, akkor az árfolyam 1000 forint névértékre 990 forint, és a kötvényről azt mondjuk, hogy diszkonttal kereskednek vele. Ha a kötvényt 101-es árfolyamon jegyzik, akkor 1000 forint névértékenként 1010 forintba kerül, és a kötvényt prémiummal kereskedik. Ha a kötvény 100-as árfolyamon kereskedik, akkor a névérték minden egyes 1 000 Ft-ért 1 000 Ft-t kell fizetni, és azt mondjuk, hogy névértéken kereskednek vele. Egy másik gyakori kifejezés a “névérték”, ami egyszerűen a névérték másik kifejezése. A legtöbb kötvényt valamivel a névérték alatt bocsátják ki. Ezeket később a másodlagos piacon a kamatláb, a hitel és egyéb tényezők függvényében a névérték felett vagy alatt is kereskedhetnek.

Egyszerűen fogalmazva, amikor a kamatlábak emelkednek, az új kötvények magasabb kamatot fizetnek a befektetőknek, mint a régiek, így a régi kötvények ára általában csökken. A csökkenő kamatlábak viszont azt jelentik, hogy a régebbi kötvények magasabb kamatot fizetnek, mint az új kötvények. Ezért a régebbi kötvények általában felárral kelnek el a piacon.

Rövid távon a csökkenő kamatlábak növelhetik a portfólióban lévő kötvények értékét, az emelkedő kamatlábak pedig ronthatják az értéküket. Hosszú távon azonban az emelkedő kamatlábak valójában növelhetik a kötvényportfólió hozamát, mivel a lejáró kötvényekből származó pénzt magasabb hozamú kötvényekbe fektetik újra. Ezzel szemben csökkenő kamatkörnyezetben a lejáró kötvényekből származó pénzt olyan új kötvényekbe kell befektetni, amelyek alacsonyabb kamatot fizetnek, ami csökkentheti a hosszú távú hozamot.

A kötvény kockázat mérése: mi az átlagidő?

Az árfolyam és a hozam közötti inverz kapcsolat kulcsfontosságú a kötvények értékének megértéséhez. A másik kulcs annak ismerete, hogy a kamatlábak változásakor mennyit változik egy kötvény árfolyama.

A kötvény átlagideje
Az átlagidő egy kötvény kamatlábkockázatának mérése, amely figyelembe veszi a kötvény lejáratát, hozamát, kamatszelvényét és lehívási jellemzőit. Ezt a sok tényezőt egyetlen számba számítják, amely azt méri, hogy a kötvény értéke mennyire érzékeny a kamatlábak változására.

Annak megbecslésére, hogy egy adott kötvény árfolyama mennyire érzékeny a kamatlábak változására, a kötvénypiac az átlagidő nevű mérőszámot használja. Az átlagidő a kötvény pénzáramlásai jelenértékének súlyozott átlaga, amely magában foglalja a rendszeres kamatszelvény-kifizetések sorozatát, amelyet a kötvény lejáratakor, a névérték visszafizetésekor egy sokkal nagyobb összegű kifizetés követ, ahogyan az alábbi ábrán látható.

Kötvény befektetés
Kötvény befektetés – Átlagidő

A kötvény futamidejéhez hasonlóan az átlagidőt is években fejezik ki, de ahogy az ábra mutatja, ez jellemzően kisebb, mint a futamidő. A futamidőt befolyásolja a rendszeres kamatszelvényfizetések nagysága és a kötvény névértéke. A zérókupon-kötvény esetében a futamidő és a átlagidő megegyezik, mivel nincsenek rendszeres kamatszelvény-kifizetések, és minden pénzáramlás a lejáratkor történik. E tulajdonságuk miatt a zérókupon-kötvények általában a legnagyobb árfolyammozgást mutatnak egy adott kamatlábváltozásra, ami vonzóvá teheti a zérókupon-kötvényeket a kamatlábak csökkenésére számító befektetők számára.

Az egyes kötvényekre egyedileg jellemző átlagidő-számítás végeredménye egy olyan kockázati mérőszám, amely lehetővé teszi a befektetők számára, hogy a különböző lejáratú, kamatszelvényű és névértékű kötvényeket összehasonlíthassák egymással. Az átlagidő megadja azt a hozzávetőleges árfolyamváltozást, amelyet egy adott kötvény a kamatlábak 100 bázispontos (egy százalékpontos) változása esetén tapasztalni fog. Tegyük fel például, hogy a kamatlábak 1%-kal csökkennek, ami a piacon lévő összes kötvény hozamának ugyanilyen mértékű csökkenését eredményezi. Ebben az esetben egy kétéves futamidejű kötvény árfolyama 2 és az ötéves futamidejű kötvény árfolyama 5%-kal emelkedik.

A súlyozott átlagos átlagidő egy teljes kötvényportfólióra is kiszámítható a portfólióban lévő egyes kötvények átlagideje alapján.


A kötvény szerepe a portfólióban

Amióta a kormányok a huszadik század elején elkezdtek egyre gyakrabban kötvényeket kibocsátani. Ezzel kialakult a modern kötvénypiac, a befektetők több okból is vásároltak kötvényeket:

  • tőkemegőrzés,
  • jövedelem,
  • tőkefelértékelődés,
  • diverzifikáció,
  • gazdasági gyengeség vagy defláció elleni potenciális fedezetként.

Amikor a kötvénypiac az 1970-es és 1980-as években nagyobb és változatosabb lett, a kötvények árfolyama több és gyakoribb változásokon ment keresztül. Ekkor sok befektető kezdett kötvényekkel kereskedni, kihasználva egy másik potenciális előnyt: az árfolyam- vagy tőkenövekedést. Ma a befektetők a fenti okok bármelyike vagy mindegyike miatt dönthetnek a kötvényvásárlás mellett.

Tőkemegőrzés

A részvényekkel ellentétben a kötvényeknek egy meghatározott időpontban, azaz a lejáratkor vissza kell fizetniük a tőkét. Ez teszi vonzóvá a kötvényeket azon befektetők számára, akik nem akarják megkockáztatni a tőke elvesztését, illetve azok számára, akiknek a jövőben egy adott időpontban kötelezettséget kell teljesíteniük. A kötvények további előnye, hogy meghatározott kamatot kínálnak, amely gyakran magasabb, mint a rövid távú megtakarítási kamatlábak.

Jövedelem

A legtöbb kötvény “fix” jövedelmet biztosít a befektetőnek. A kötvénykibocsátó meghatározott ütemezés szerint – akár negyedévente, évente kétszer vagy évente – kamatfizetést eszközöl a kötvénytulajdonosnak. A kötvénytulajdonos ezt elköltheti vagy újra befektetheti más kötvényekbe. A részvények is biztosíthatnak jövedelmet osztalékfizetés révén, de az osztalékok általában kisebbek, mint a kötvények kamatszelvényei. Továbbá vállalatok saját belátásuk szerint fizetnek osztalékot, míg a kötvénykibocsátók kötelesek a kamatszelvényeket fizetni.

Tőkefelértékelődés

A kötvények árfolyama több okból is emelkedhet, többek között a kamatlábak csökkenése és a kibocsátó hitelképességének javulása miatt. Ha egy kötvényt lejáratig tartanak, a kötvény futamideje alatt elért árfolyamnyereség nem realizálódik; ehelyett a kötvény árfolyama a lejárat és a tőke visszafizetésének közeledtével jellemzően a névértékre (100) esik vissza. A kötvények árfolyamának emelkedése után – és a lejárat előtt – történő eladásával azonban a befektetők árfolyamnövekedést, más néven tőkefelértékelődést realizálhatnak a kötvényeken. A kötvények tőkenövekedésének kihasználása növeli a kötvények teljes hozamát, amely a jövedelem és a tőkenövekedés kombinációja. A teljes hozamra irányuló befektetés az elmúlt 40 évben az egyik legszélesebb körben alkalmazott kötvénystratégiává vált. (Bővebben lásd a “Kötvény befektetési stratégiák” című részt).

Diverzifikáció

A kötvények bevonása egy befektetési portfólióba segíthet a portfólió diverzifikálásában. Sok befektető diverzifikál a legkülönfélébb eszközök között, a részvényektől és kötvényektől kezdve az árucikkeken át az alternatív befektetésekig, annak érdekében, hogy csökkentsék a portfóliójuk alacsony vagy akár negatív hozamának kockázatát.

Potenciális fedezet a gazdasági lassulás vagy defláció ellen

A kötvények több okból is védelmet nyújthatnak a befektetőknek a gazdasági lassulással szemben. Egy kötvény ára attól függ, hogy a befektetők mennyire értékelik a kötvény által biztosított jövedelmet. A legtöbb kötvény fix jövedelmet fizet, amely nem változik. Ha az áruk és szolgáltatások árai emelkednek, ami az inflációnak nevezett gazdasági állapot, a kötvények fix jövedelme kevésbé vonzóvá válik, mivel a jövedelemmel kevesebb árut és szolgáltatást lehet vásárolni. Az infláció általában egybeesik a gyorsabb gazdasági növekedéssel, ami növeli az áruk és szolgáltatások iránti keresletet. Másrészt a lassabb gazdasági növekedés általában alacsonyabb inflációval jár, ami vonzóbbá teszi a kötvényjövedelmet. A gazdasági lassulás jellemzően rossz hatással van a vállalati nyereségekre és a részvényhozamokra is, ami növeli a kötvényjövedelmek mint hozamforrás vonzerejét.

Ha a lassulás annyira rosszra fordul, hogy a fogyasztók leállnak a vásárlással, és a gazdaságban az árak csökkenni kezdenek – ez a deflációnak nevezett szörnyű gazdasági állapot -, akkor a kötvényjövedelem még vonzóbbá válik, mivel a kötvénytulajdonosok (a deflált árak miatt) több árut és szolgáltatást tudnak vásárolni ugyanazzal a kötvényjövedelemmel. Ahogy nő a kötvények iránti kereslet, úgy nőnek a kötvényárak és a kötvénytulajdonosok hozamai.

kötvény
kötvény

Sokféle kötvény

Az 1970-es években kezdett kialakulni a modern kötvénypiac. A kínálat megnőtt, és a befektetők megtanulták, hogy a másodlagos piacon kötvények vásárlásával és eladásával, valamint árfolyamnyereségek realizálásával pénzt lehet keresni.

Addig azonban a kötvénypiac elsősorban a kormányok és a nagyvállalatok számára jelentett hitelfelvételi lehetőséget. A kötvények fő befektetői biztosítótársaságok, nyugdíjalapok és egyéni befektetők voltak. Ők magas minőségű befektetést kerestek olyan pénzért, amelyre valamilyen konkrét jövőbeli célra volt szükség.

Ahogy az 1980-as években megnőtt a befektetők érdeklődése a kötvények iránt a gyorsabb számítógépek megkönnyítették a kötvények matematikáját. A pénzügyi szakemberek innovatív módszereket alkottak a hitelfelvevők számára, hogy a kötvénypiacot finanszírozásra használják. Az új módszereket a befektetők számára rendelkezésre álltak, hogy a kockázat és a hozampotenciál szempontjából testre szabják a kitettségüket. Történelmileg az USA kínálta a legnagyobb kötvénypiacot. Európa az euró 1999-es bevezetése óta jelentősen bővült. A 2000-es években erős gazdasági növekedésen átesett fejlődő országok integrálódtak a ma már globális kötvénypiacba.

Általánosságban elmondható, hogy a kötvénypiac legnagyobb szektorai továbbra is az államkötvények és a vállalati kötvények, de más kötvénytípusok, köztük a jelzálogfedezetű értékpapírok is döntő szerepet játszanak bizonyos szektorok – például a lakáspiac – finanszírozásában, valamint a különleges befektetési igények kielégítésében.


Államkötvények

Az államkötvények ágazata egy tág kategória, amely magában foglalja az “államadósságot”. Államkötvényeket egy központi kormány bocsát ki és általában a központi kormányzat fedez. A kanadai kormánykötvények, a brit kötvények, az amerikai állampapírok, a német kötvények, a japán államkötvények és a magyar állam által kibocsátott kötvények mind példák az államkötvényekre. Az USA, Japán és Európa történelmileg a legnagyobb kibocsátók az államkötvények piacán.

Számos kormány bocsát ki inflációhoz kötött államkötvényeket is. Az inflációhoz kötött kötvények esetében a kamatot és/vagy a tőkét rendszeresen kiigazítják az inflációs ráta változásainak megfelelően. Így “reál” vagy inflációval korrigált hozamot biztosítanak. Más kötvényektől eltérően azonban az inflációhoz kötött kötvények nagyobb veszteségeket szenvedhetnek el, ha a reálkamatlábak gyorsabban mozognak, mint a nominális kamatlábak.

Az állampapírok mellett az államkötvények szektorába olyan alösszetevők tartoznak, mint például:

Ügynökségi és “kvázi-kormányzati” kötvények

A központi kormányok különböző célokat – például a megfizethető lakhatás vagy a kisvállalkozások fejlesztésének támogatását – ügynökségeken keresztül valósítanak meg, amelyek közül több is kötvényeket bocsát ki működésük támogatására. Egyes ügynökségi kötvényeket a központi kormányzat garantál, míg másokat nem. Szupranacionális szervezetek, mint például a Világbank és az Európai Beruházási Bank, szintén a kötvénypiacon vesznek fel kölcsönt közprojektek és/vagy fejlesztések finanszírozására.

Helyi önkormányzati kötvények

A helyi önkormányzatok – legyenek azok tartományok, államok vagy városok – különféle projektek finanszírozására vesznek fel kölcsönt, a hidaktól az iskolákig, valamint az általános működés finanszírozására. A helyi önkormányzati kötvények piaca jól kiépült az Egyesült Államokban, ahol ezeket a kötvényeket önkormányzati kötvényeknek nevezik. Más fejlett piacok is bocsátanak ki tartományi/helyi önkormányzati kötvényeket.


Vállalati kötvények

A kormányzati szektor után a vállalati kötvények történelmileg a kötvénypiac legnagyobb szegmensét jelentik. A vállalatok a kötvénypiacon vesznek fel kölcsönt a működésük bővítésére vagy új üzleti vállalkozások finanszírozására. A vállalati szektor gyorsan fejlődik, különösen Európában és számos fejlődő országban.

A vállalati kötvények két nagy kategóriába sorolhatók: befektetési és spekulatív kategóriájú kötvények. A spekulatív minősítésű kötvényeket olyan vállalatok bocsátják ki, amelyek hitelminőségét alacsonyabbnak és nemteljesítési kockázatát magasabbnak ítélik, mint a magasabb minősítésű, befektetési kategóriájú vállalatokét. E két széles kategórián belül a vállalati kötvények minősítései széles skálán mozognak, ami azt tükrözi, hogy a kibocsátók pénzügyi állapota jelentősen eltérhet.

A spekulatív minősítésű kötvényeket általában újabb, különösen versenyképes vagy volatilis ágazatokban működő vállalatok, illetve aggasztó fundamentumokkal rendelkező cégek bocsátják ki. Míg a spekulatív besorolású hitelminősítés magasabb nemteljesítési valószínűséget jelez, az ilyen kötvények magasabb kamatszelvénye a befektetőket a magasabb kockázatért kívánja kárpótolni. A besorolások leminősíthetők, ha a kibocsátó hitelminősége romlik, vagy feljebb sorolhatók, ha a fundamentumok javulnak.


Feltörekvő piaci kötvények

A fejlődő országok által kibocsátott államkötvényeket és vállalati kötvényeket feltörekvő piaci (EM, Emerging Markets) kötvényeknek is nevezik. Az 1990-es évek óta a feltörekvő piaci eszközosztály fejlődött és érlelődött, és a főbb külső devizákban- többek között az amerikai dollárban, euróban, és helyi devizákban. Gyakran nevezik ezeket feltörekvő helyi piaci kötvényeknek. Mivel ezek a kötvények különböző országokból származnak, amelyek eltérő növekedési kilátásokkal rendelkezhetnek. A feltörekvő piaci kötvények segíthetnek a befektetési portfólió diverzifikálásában. Továbbá potenciálisan vonzó kockázattal korrigált hozamot biztosíthatnak.


Jelzáloggal fedezett és eszközfedezetű értékpapírok

A globális kötvénypiac egy másik jelentős területe az úgynevezett “értékpapírosításból” származik, amelynek során a különböző típusú hitelek (például jelzáloghitelek, autó- vagy hitelkártya-törlesztések) pénzforgalmát kötvények formájában összevonják és továbbértékesítik a befektetőknek. A jelzálogfedezetű értékpapírok és az eszközfedezetű értékpapírok a legnagyobb értékpapírosítást alkalmazó ágazatok.

Jelzáloggal fedezett értékpapírok (MBS)

Ezeket a kötvényeket a lakástulajdonosok jelzáloghitel-fizetéseiből hozzák létre. A jelzáloghitelezők, jellemzően bankok és pénzügyi vállalatok, eladják az egyes jelzáloghiteleket egy másik szervezetnek, amely ezeket a hiteleket olyan értékpapírba foglalja, amely a lakástulajdonosok által fizetett jelzáloghitel-kamatlábhoz hasonló kamatot fizet. A többi kötvényhez hasonlóan a jelzálogfedezetű értékpapírok is érzékenyek a mindenkori kamatlábak változására, és a kamatlábak emelkedése esetén csökkenhet az értékük. A fix kamatozású jelzáloghitelek által fedezett értékpapírok különösen érzékenyek a kamatlábakra, mivel a hitelfelvevők a kamatlábak csökkenésekor előtörleszthetik és újrafinanszírozhatják jelzáloghiteleiket, ami azt eredményezi, hogy az ilyen hitelek által fedezett értékpapírok a vártnál korábban fizetnek. Részben emiatt, valamint a különböző típusú befektetők megszólítása érdekében a jelzáloggal fedezett értékpapírokat meghatározott fizetési időpontokkal és jellemzőkkel rendelkező kötvényekké, úgynevezett fedezett jelzálogkötelezettségekké (CMO-k) lehet strukturálni.

Eszközfedezetű értékpapírok (ABS)

Ezek a kötvények autóhitelekből, hitelkártya-törlesztésekből vagy egyéb hitelekből létrehozott értékpapírok. A jelzálogfedezetű értékpapírokhoz hasonlóan a hasonló hiteleket összevonják és értékpapírrá csomagolják, amelyet aztán eladnak a befektetőknek. Az eszközfedezetű értékpapírok kezelésére speciális szervezeteket hoznak létre, amelyek lehetővé teszik a hitelkártya-társaságok és más hitelezők számára, hogy a hiteleket kivegyék a mérlegükből. Ezeket az értékpapírokat általában “tranche-olták”, ami azt jelenti, hogy a hiteleket magas és alacsonyabb minőségű értékpapír-osztályokba csoportosítják. Az eszközfedezetű értékpapírok kockázatokat tartalmaznak, beleértve a hitelkockázatot is.

Pfandlevelek és fedezett kötvények

A jelzáloghitelekkel fedezett német értékpapírokat “Pfandbriefe” vagy – a kibocsátás méretétől függően – “Jumbo Pfandbriefe” néven ismerik. A Jumbo Pfandbrief-ek piaca történelmileg az európai kötvénypiac egyik legnagyobb szektora. A legfontosabb különbség a Pfandbriefek és a jelzáloggal fedezett vagy eszközfedezetű értékpapírok között az, hogy a hiteleket nyújtó és Pfandbrief-ekbe aggregáló bankok ezeket a hiteleket a könyveikben tartják. E tulajdonságuk miatt a Pfandbrief-eket néha a vállalati kötvények közé sorolják. Más európai országok egyre nagyobb számban bocsátanak ki Pfandbrief-szerű értékpapírokat, amelyeket fedezett kötvényeknek neveznek.

A fent leírt nem állami kötvények árazása általában az államkötvények hozamához vagy a londoni bankközi kamatlábhoz (LIBOR) viszonyítva történik. A nem államkötvények hozama és az államkötvények hozama, illetve a LIBOR-kamatláb közötti különbséget “hitelfelárnak” nevezik. Például egy, az államinál valamivel alacsonyabb hitelminősítésű vállalat 50 bázispontos (0,5%) hozam- vagy hitelfelárral bocsát ki kötvényt az azonos lejáratú államkötvényhez képest. A hitelkockázati felárak a hitelképesség és a gazdasági növekedés befektetői megítélése, valamint a kockázat és a magasabb hozam iránti befektetői kereslet alapján módosulnak.

Miután egy kibocsátó eladta a kötvényt, azt a másodlagos piacon lehet megvásárolni és eladni, ahol az árak ingadozhatnak. Többek között a gazdasági kilátások változásától, a kötvény vagy a kibocsátó hitelminőségétől, valamint a kereslettől és kínálattól függően. A kötvények másodlagos piacán a bróker-kereskedők a fő vevők és eladók. A lakossági befektetők jellemzően rajtuk keresztül vásárolnak kötvényeket, akár közvetlenül ügyfélként, akár közvetve befektetési alapokon és tőzsdén kereskedett alapokon keresztül.

kötvény
kötvény

Kötvény befektetési stratégiák

A kötvénybefektetők számos különböző befektetési stratégia közül választhatnak, attól függően, hogy a kötvények milyen szerepet vagy szerepeket töltenek be befektetési portfóliójukban.


Passzív kötvény befektetési stratégiák

Ide tartozik a kötvények megvásárlása és lejáratig történő tartása, valamint a kötvényindexeket követő kötvényalapokba vagy portfóliókba történő befektetés. A passzív megközelítések megfelelhetnek azoknak a befektetőknek, akik a kötvények néhány hagyományos előnyét keresik, mint például a tőkemegőrzés, a jövedelem és a diverzifikáció, de nem próbálják kihasználni a kamatláb-, hitel- vagy piaci környezetet.

Buy-and-hold megközelítések

A tőkemegőrzésre, jövedelemre és/vagy diverzifikációra törekvő befektetők egyszerűen vásárolhatnak kötvényeket, és a lejáratig tarthatják azokat.

A kamatkörnyezet befolyásolja a kötvényekért fizetett árakat, amikor először befektetnek, illetve amikor lejáratkor újra be kell fektetniük a pénzüket. Kialakultak olyan stratégiák, amelyek segíthetnek a “buy-and-hold” befektetőknek kezelni ezt az eredendő kamatkockázatot. Az egyik legnépszerűbb a kötvénylétra. A kötvénylétra-portfólió egyenlő arányban fektet be időszakosan, általában évente vagy kétévente lejáró kötvényekbe. Ahogy a kötvények lejárnak, a pénzt újra befektetik, hogy fenntartsák a lejárati létrát. A befektetők jellemzően azért alkalmazzák a létrázott megközelítést, hogy egy állandó kötelezettségáramlást érjenek el, és csökkentsék annak kockázatát, hogy alacsony kamatkörnyezetben pénzük jelentős részét újra kell fektetniük.

Egy másik “buy-and-hold” megközelítés a “barbell”, amelyben a pénzt rövid és hosszú lejáratú kötvények kombinációjába fektetik be. A rövid lejáratú kötvények lejáratával a befektetők újra befektethetnek, hogy kihasználják a piaci lehetőségeket. Közben a hosszú lejáratú kötvények vonzó kamatlábakat biztosítanak.

Egyéb passzív stratégiák

Számos tőzsdén kereskedett alap (ETF) és bizonyos kötvény befektetési alapok ugyanabba vagy hasonló értékpapírokba fektetnek be, amelyeket a kötvényindexek tartanak, és így szorosan követik az indexek teljesítményét. Ezekben a passzív kötvénystratégiákban a portfóliókezelők a megfelelő indexek változásakor változtatják portfólióik összetételét. De általában nem hoznak önálló döntéseket a kötvények vásárlásáról és eladásáról.


Aktív kötvény befektetési stratégiák

A passzív kötvény befektetési stratégiákkal szemben megpróbálják felülmúlni a kötvényindexeket, gyakran kötvények vásárlásával és eladásával, hogy kihasználják az árfolyammozgásokat. Lehetőségük van arra, hogy a kötvények számos vagy valamennyi előnyét biztosítsák. Ahhoz azonban, hogy hosszú távon sikeresen felülmúlják az indexeket, az aktív befektetőnek képesnek kell legyen:

  1. véleményt alkotni a gazdaságról, a kamatlábak irányáról és/vagy a hitelezési környezetről
  2. hatékonyan kötvényekkel kereskedni e vélemények kifejezésére
  3. kezelni a kockázatot.

Aktív stratégiák

Azok a befektetők, akik a kötvényindexek teljesítményének meghaladására törekszenek, aktívan kezelt kötvénystratégiákat alkalmaznak. Az aktív portfóliókezelők megpróbálhatják maximalizálni a kötvényekből származó jövedelmet vagy a tőke (árfolyam) felértékelődését, vagy mindkettőt. Számos intézményi befektetők számára kezelt kötvényportfóliót, számos kötvény befektetési alapot és egyre több ETF-et kezelnek aktívan.

Az egyik legszélesebb körben alkalmazott aktív megközelítés az úgynevezett teljes hozamú befektetés, amely különböző stratégiákat alkalmaz a tőkenövekedés maximalizálására. Az árfolyam-emelkedésre törekvő aktív kötvényportfólió-kezelők megpróbálnak alulértékelt kötvényeket vásárolni, megtartani azokat. Miközben azok árfolyama emelkedik, majd lejárat előtt eladni őket, hogy realizálják a nyereséget. Ideális esetben “alacsonyan vásárolnak és magasan adnak el”. Az aktív menedzserek számos különböző technikát alkalmazhatnak az árfolyam-emelkedésre alkalmas kötvények felkutatására:

Hitelelemzés

Az aktív menedzserek fundamentális, “alulról felfelé” irányuló hitelelemzéssel próbálják azonosítani azokat az egyes kötvényeket, amelyek árfolyama a kibocsátó hitelképességének javulása miatt emelkedhet. A kötvények árfolyama például akkor emelkedhet, ha egy vállalat új és jobb menedzsmentet vezet be.

Makrogazdasági elemzés

A portfóliókezelők “felülről lefelé” irányuló elemzéssel keresik azokat a kötvényeket, amelyek árfolyama a gazdasági feltételek, a kedvező kamatkörnyezet vagy a globális növekedési minták miatt emelkedhet. Például azokban az időszakokban, amikor a feltörekvő piacok az elmúlt években a globális növekedés nagyobb hajtóerejévé váltak, az ezen országok kormányainak és vállalati kibocsátóinak számos kötvénye drágult.

Ágazati rotáció

A kötvénykezelők gazdasági kilátásaik alapján olyan ágazatokba fektetnek be, amelyeknek az árfolyama a gazdasági ciklus egy adott szakaszában történelmileg emelkedett, és elkerülik azokat, amelyek az adott időszakban alulteljesítettek. Ahogy a gazdasági ciklus fordul, előfordulhat, hogy eladják az egyik szektorban lévő kötvényeket, és vásárolnak egy másikban.

Piaci elemzés

A portfóliókezelők vásárolhatnak és eladhatnak kötvényeket, hogy kihasználják az ármozgásokat okozó kereslet és kínálat változásait.

Időtartam-menedzsment

A portfóliókezelők a kamatlábváltozásokkal kapcsolatos kockázatokkal kapcsolatos véleményük kifejezésére és azok kezelésének elősegítésére módosíthatják a kötvényportfóliójuk átlagidejét. A kamatlábak emelkedését előre jelző menedzserek a átlagidő rövidítésével, esetleg néhány hosszabb lejáratú kötvény eladásával és rövid lejáratú kötvény vásárlásával próbálhatják megvédeni a kötvényportfóliókat a negatív árfolyamhatástól. Ezzel szemben a kamatlábak várható csökkenésének pozitív hatásának maximalizálása érdekében az aktív menedzserek növelhetik a kötvényportfóliók átlagidejét.

A hozamgörbe pozicionálása

Az aktív kötvénykezelők a különböző lejáratú kötvények közötti kapcsolat várható változásai alapján módosíthatják a kötvényportfólió lejárati szerkezetét, amelyet a hozamgörbe szemléltet. Bár a hozamok általában a lejárattal együtt emelkednek, ez a kapcsolat változhat. Valójában lehetőséget teremt az aktív kötvénykezelők számára, hogy a portfóliót a hozamgörbe azon területén pozícionálják, amely egy adott gazdasági környezetben valószínűleg a legjobban teljesít.

Lefelé gördülés

Ha a rövid lejáratú kamatlábak alacsonyabbak, mint a hosszabb lejáratúak (ez az úgynevezett “normál” kamatkörnyezet), akkor a kötvényt a lejárathoz közeledve egyre alacsonyabb hozamokkal és magasabb árfolyamokkal értékelik. Vagyis “legördül a hozamgörbén”. A kötvénykezelő egy ideig tarthat egy kötvényt, miközben annak árfolyama felértékelődik, és a lejárat előtt eladhatja azt, hogy realizálja a nyereséget. Ez a stratégia normál kamatkörnyezetben folyamatosan növelheti a teljes hozamot.

Származékos ügyletek

A kötvénykezelők határidős ügyleteket, opciókat és származtatott ügyleteket használhatnak a legkülönbözőbb nézetek kifejezésére. Akár egy adott kibocsátó hitelképességétől kezdve a kamatlábak irányáig.

Kockázatkezelés

Egy aktív kötvénykezelő lépéseket tehet a jövedelem maximalizálása érdekében anélkül, hogy jelentősen megnövelné a kockázatot. Esetleg néhány hosszabb lejáratú vagy kissé alacsonyabb minősítésű kötvénybe fektetve, amelyek magasabb kamatszelvényt hordoznak.

Aktív vs. passzív kötvény befektetési stratégiák

A befektetők régóta vitatják az aktív kezelés, például a teljes hozamú befektetés előnyeit a passzív stratégiákkal szemben.

E vita egyik fő vitatémája az, hogy a kötvénypiac túl hatékony-e ahhoz, hogy az aktív menedzserek folyamatosan felülmúlják a piacot. Egy aktív kötvénykezelő ezt az érvet azzal ellenezné, hogy mind a méret, mind a rugalmasság lehetővé teszi az aktív kezelők számára, hogy optimalizálják a rövid és hosszú távú trendeket a piacot felülmúló teljesítmény elérésére irányuló erőfeszítések során. Az aktív menedzserek a piaci feltételek változásával a kötvényportfóliók kamatláb-, hitel- és egyéb potenciális kockázatait is képesek kezelni a befektetési hozamok védelmére irányuló törekvésükben.


További írások

Befektetés alapjai kezdőknek – útmutató

Befektetés alapjai kezdőknek – útmutató

Befektetés alapjai kezdőknek – A befektetési környezet rendkívül dinamikus és folyamatosan változó. De azok, akik időt szánnak arra, hogy megértsék az alapelveket és a különböző eszközosztályokat, hosszú távon jelentős nyereségre tehetnek szert.

Személyes pénzügyi tippek – 10 fontos tipp a pénzügyi előrelépéshez

Személyes pénzügyi tippek – 10 fontos tipp a pénzügyi előrelépéshez

Személyes pénzügyi tippek – Bár a pénzügyi helyzet javítását célzó fogadalmak meghozatala az év bármely szakában jó dolog, sokaknak az új év elején könnyebb dolguk van. Függetlenül attól, hogy mikor kezdjük, az alapok ugyanazok maradnak. Íme 10 kulcsfontosságú tipp a pénzügyi előrelépéshez